Szexszülünk

Bába és dúla vagyok, szüléseket kísérek és nőtársaim sokszor osztják meg velem a lelküket, aminek gyakori szelete a párkapcsolat és a szexualitás.    Beszélgetek fiatalokkal, akik még nem szültek és idősekkel, akik már nem szeretkeznek és persze minden korban lévő asszonyokkal is. Mindenki belefeldkezve mesél a szüléseiről, vagy leendő szüléseihez fúződő vágyairól és aki a szexualitásába is bepillantást enged, mindig intenzív érzelmi állpototba kerül.

Mert fontos, gondolom Neked is…Szex és szülés- örök női témák, és valószínúleg férfiaké is, bár olyan férfi barátom kevesebb van, aki mély érzelmeit is képes megosztani velem, mint nővel, de tőlük rengeteget tanulok, sok új szempontot kapok. S voltaképpen nem is számít, hogy férfi vagy nő akivel beszélgeteünk, inkább a kapcsolatunk mélysége és őszintesége érint meg, vagy nem.

Hallok boldog, kiteljesedést adó, meghitt, szerelmes, finom, gyengéd, heves, vad szexről, hallok szégyenkező pillantásokkal kísért fúj, csúnya, prűd megnyilvánulásokat (Őket nagyon sajnálom…egy nagyanyó egyszer azt mondta, nem érti a fiatalok mit szeretnek a szexben, ő azt szerette, ha túl voltak rajta az urával) és hallok bántalmazott nőket, akiknek a szexualitásról a kiszámíthatatlanság, a veszély, az alárendeltség jut eszükbe, vagy épp nagykanállal falják és sűrűen változtatják a partnereiket a boldogságot keresve, hajszolva.

Bárhogy is nézzük, ha nem lenne szex, mi sem lennénk, de az tejesen egyértelmű, hogy a szexualitás mikéntje egyáltalán nem mindegy. Életünk áldása vagy átka lehet, függően attól, hogy csupa olyan dolog történik a testünkkel amit mi is akarunk és hallathatjuk közben lelkünk hangját, vagy el kell nyomnuk önmagunkat, eltűnni a semmibe, hogy ki lehessen bírni más vágyának kielégülését rajtunk.

Szülésélményeink megosztása is ilyen széles  paletán nyilvánul meg- van akit a szülés kiteljesít  nőiségében, megerősíti teste  tudásában és olyan erőt  hoz, amitől jól lehet anyává születni és van aki  kibírja,  túléli vagy épp ttraumatizálódik tőle. Az élmény attól  függ,  hogy csupa olyan dolog történik a testünkkel  amit mi is akarunk és  hallathatjuk közben lelkünk  hangját, vagy el kell nyomnuk  önmagunkat,  eltűnni a semmibe, hogy ki lehessen bírni. Nem  véletlenül ismételtem meg a mondatot…

A szülés szexuális energia- egy pszichológus barátnőm kibukott ettől a mondattól- pedig nem magamból szedtem- tapasztalt bábák, orvosok adták át ezt a tudást. Igazolásként ott állnak a tudományos vizsgálatok, amik a hasonló hormonális, tudati, idegrendszeri változásokkal bizonyítják ezt a tényt, de nézz magadba: képzeld el milyen számodra az ideális szeretkezés, milyen fényekre, illatokra, érintésekre vágysz, miből érzed, hogy fontos vagy a párodnak….most játszd ezt el a számodra ideális szülés kapcsán, miből érzed, hogy fontos vagy a segítőid számára, miben van szükséged szabadságra és miben kontrollra…

Nemrég egy szülésznő azt mondta nekem, hogy gusztustalannak tartja, ha valaki a saját ágyába szüli bele a gyerekét. Megdöbbentem. Elsősorban azért, mert nem tartom gusztustalannak, ha egy gyermek születik, sőt: csoda, megható, lenyűgöző és magasztos (és persze véres, nyákos, izzadtságszagú és hangos is, de ez jól megfér az előbbiekkel)- másrészt, mert az ő fejében a szülés és az ágy összekapcsolódik. Lehet mindig csak az ágyban szeretkezni és lehet mindig ágyon szülni, de aki próbálta már bármelyiket más módokon, tudja milyen sok egyéb lehetőség van. Képzeld el, hogy a tested lehetőségeit az ágy kerete határozza meg, vagy, a tested rezdülései hívják elő belőled a mozdulatokat és hangokat – akár szülünk, akár szeretkezünk ettől kerülünk módosult tudatállapotba. Félelmetes? …vagy éppen szép? Hát egy kontrollálhatatlan nő, akin áthullámzik az energia tuti kivált a körülötte lévő(k)ből valami valódi, mély reakciót, ami a saját önértékelésükről, szexualitásukról, ősbizalmukról szól. Megijedsz és rászólsz a nőre, hogy ne kiabáljon, legyen csendben és ne ficánkoljon annyit, vagy örülsz az élet valódi megnyilvánulásának? Hogy nem civilizált? Persze hogy nem. Isteni.

Sokan mesélnek a szülésükről hanyat fekvős, lábfelhúzós pózzal, és biza hallottam már olyan feleséget, aki sok undorítót talált a szexben, de nem gondolta furcsának, hogy a férjével 30 éve misszionárius pózban 10 percben élik a szexualitásukat. Vajon neki mit mesélt az édesanyja….már ha beszéltek egyáltalán a szexről. Te mit hallottál a szüleidtől, mit tudsz az ő szexuális életükről és mit adsz tovább, a gyerekeidnek? Vannak rá szavaitok? Zavarba ejtenek a kérdések, vagy örömmel fogadod az érdeklődést?

Még mindig vannak bőven, akik a gyerekek előtt nem ölelik, nem puszilják szájon egymást és nincsenek szavaik a szexualitásra- mintha nem is létezne, nem lenne fontos…ha tudjuk is, hogy ettől is függ a gyerekünk egészséges pszichoszexuális fejlődése, sokszor kínosan érezzük magunkat, vajon mit is mondhatunk egy 3-7-12 évesnek. Mert nekünk senki nem beszélt a szexről fesztelenül- meg kell tanulnunk hogyan lehet ezt csinálni.

Mit gondolsz azokról a társadalmakról, ahol megcsonkítják a nők nemi szervét amikor férjhez adják őket? Borzalmas, nem? Mit érzel, ha azt mondom gátmetszés? Természetes velejárója a szülésnek? Itt álljunk meg- figyeld az érzést….számomra borzalmas.

Azt gondolom, hogy a Teremtő tökéletesen alkotott meg minket- ha a gátunk nem tudná átengedni a babánkat ,akkor kompenzálásként szülnünk kellene egy gátmetsző ollót vagy szikét, mielőtt a gyerekünket világra engedjük, hisz a dzsungelben vagy a tajgán is így lehetne túlélni a szülést gátrepedés nélkül. De akkor jónéhány országban miért van a gátmetszések száma 2% alatt és miért nem fogy több inkontinencia betét? Gondold csak el: a gátunkkal van baj, vagy esetleg a hanyat fekvéssel, amit egyetlen nő sem választ, ha választhat a kitolási szakban. ..és miért küzdenek a hasukat segítségképp nyomó karok ellen? Érzed, milyen természetellenes? Gátolni egy nőt a szabad mozgásában és döntésében, hogy mit csinál, vagy mit csinálhatnak vele…olvastad már ez erőszak definícióját?

A “Rózsák forradalma” kapcsán olvashattunk a szülészeti erőszakról. Vajon hány év telik el, mire létjogosultsága lesz? Igaz, a családon belüli erőszak is sokáig volt rejtve, mire definíciót és teret kapott- mintha addig nem létezett volna. Ezért hozták létre az EMMA-vonalat, hogy megértő beszélgetőpartnert találj, ha traumatizálónak élted meg a szülésed és ne maradj egyedül az érzéseiddel.

Milyen kapcsolatban vagy a punciddal? Megnézted már? Érinteni miként és mikor szoktad? Jah, hogy ezt sem tanultuk meg a szüleinktől? Hát nem. Nemrég dúlaként kísértem egy szülést, ahol az édesanya a kitolási szakban megérintette a punciját és a kisbabája fejét- ez egy nagyon ösztönös, természetes késztetés a szülés során, nagyon sok erőt és örömöt tud felszabadítani- mire a szülésznő rászólt, hogy ne nyúljon “oda”, mert véres. Véres. Miért baj, ha a saját véremhez érek? Menstruáció során nem érek hozzá? Miért fontosabb a vérhez nem érés, mint a kisbabám fejének és a puncimnak a megérintése? Pontosan úgy tudunk reagálni erre, ahogyan a saját testünkkel, szexualitásunkkal kapcsolatban vagyunk. Ismét ide lyukadtunk ki.

Igen a mi felelősségünk, hogy véget vetünk-e a szex és szülés tabuként kezeléséhez. Ehhez dolgoznunk kell magunkon, őszintén, mélyen…hogy a szex ne pornográf formájában törjön utat (a rengeteg csupasz intim testrésszel reklámozott mindenfélén át a fimekig) hanem megtaláljuk ösztöneink természetét és szabadon, felelősséggel éljük meg a gazdagságát, hogy a következő generációnak már egyértelmű lehessen ki mikor és miért érhet a testükhöz, hogyan élhetnek boldog szexuális életet és hogyan kaphatják vissza a női test ösztönös tudását amikor gyermekük fogan és születik. Kezdhetjük?

Szexszülünk- Kisfiúkból lesznek a nagyfiúk 1. rész

Ott tartottunk, hogy a gyermekeink egészséges szexualitása, felelős párkapcsolata, érett önértékelése rajtunk, szülőkön is múlik. Először most arra nézzünk rá, hogy fiúgyermekünk szexuális identitása, majdani férfiként megélt szexualitása, apa mintája milyen tényezőkből és hogyan szövődik össze.

Amikor megfogan a kisbabánk, kíváncsian várjuk, hogy milyen nemű gyerekünk születik majd. Van, aki rá akar készülni, van, aki meglepetésnek szeretné hagyni a születés utáni percekre. A várt nem alapján válogatunk színeket, tervezgetjük a jövőt. Azonban a kérdésnek csak az egyik része, hogy gyermekünk fizikailag milyen nemű. Ennél sokkal érzékenyebb téma, hogy vajon aki születik, a testi jellemzőeinek megfelelő, elvárt szexuális identitást fogja-e hordozni, vagy sem? Kérdés az is, hogy milyen elvárások, minták vannak a szülők fejében a szexuális identitással, és magával a szexualitással kapcsolatban? Nem tudom hány szülő gondolkozik el a várandósság során, vagy a pici gyermeke kapcsán arról, hogy hogyan szeretné segíteni a gyermeke saját szexualitásának kibontakozását. Már ha a saját szexualitásunkkal egyáltalán tisztába merünk lenni a teljes mélységéig…

Van ugyan egy társadalmilag többé-kevésbé elfogadott mértéke a „prototípusoktól” való eltérésnek (ismerünk lányos fiúkat, fiús lányokat), de ha ebbe a szűk tartományba nem esik bele a gyerekünk, ha vélt vagy valós jeleit mutatja annak, hogy kilóg a „megszokottból”, akkor gyorsan rásütik az ilyen-olyan bélyegeket.

A fiúk nevelése kapcsán általában elvárás, hogy legyen erős, rátermett, álljon ki önmagárét és másokért, legyen vagány, zsivány, fifikás, gyengéd, védelmező, igazságos és nagyon okos. Ezt elolvasni is sok. Az elvárás halmazok ledegradálják az egyéni sokszínűség kibomlásának lehetőségeit. Talán mára már sikerült túllépünk „az igazi férfi nem sír” attitűdön, de a mai apák körében még sokkal többen vannak, akik ennek fényében nevelkedett, mint akik nem.

Ebből -apaként – számos sztereotípiát adunk tovább: „katonadolog”, „semmi baj”, „add oda a játékod” (mindig), vagy „ne add oda” (sosem),”védd meg magad” (mindig), ’ne hagyd magad” (sosem) stb. Azt hányszor mondjuk egy kisfiúnak, hogy: „ez most nagyon fájhat”, „gyere, sírj nyugodtan”, „oda szeretnéd adni?”, „meg tudod most oldani?” stb.? Amiből úgy érezheti, hogy rá, mint egyéniségre irányul a figyelem, és nem kell valamilyennek lennie. Aztán majd férfiként elvárjuk, hogy ránk, mint egyszeri és megismételhetetlen nőre figyeljen. De vajon van rá mintája, hogy ezt hogyan kell?

Szexszülünk- Kisfiúkból lesznek a nagyfiúk 2. rész

Előzőleg pszichoszexuális tartalmakat érintettünk, most nézzük meg ezt hasonlóképpen a testiség oldaláról.

A kisfiúk látványra könnyebben felfedezhetik a testüket, ami a nemi szervüket illeti, de a testünk nem ott ér véget, ami szemből látszik. Kézi tükörrel, alulnézetből nagyon más egy fiú… és mindenkinek van popsinyílása is, ami szintén hozzá tartozik. Már egész kicsiként érdeklődnek a fütyijük működéséről: szeretik nézni, ahogy a pisi kifolyik, és érzik, hogy érintésre milyen érzékeny.

A gyermek saját fütyijével való kapcsolata időszakosan rendszeressé válhat.

A saját érzések felfedezése, az erekció megtapasztalása teljesen normális dolog mindaddig, míg a fiú (akár kicsi, akár nagy), a hétköznapi dolgait élve időnként babrál a fütyijével. Amire fontos odafigyelnünk, mert lelki problémára utal, ha a maszturbáció a fókuszba kerül, és elhanyagolódnak a mindennapi tevékenységek (ebben a helyzetben szakember segítségére lehet szükség-elsősorban a szülőknek). Semmilyen esetben nem jó megoldás, ha tiltjuk az önkielégítést vagy megszégyenítjük miatta a gyermeket. A tiltás üzenete az, hogy nincs jogod dönteni a tested felett, majd én, a szülő, kívülről, a hatalmamnál fogva rád erőltetem az akaratomat. Ezzel mit tanítunk? Hogyan vérteződik fel a gyerekünk bármilyen típusú erőszak ellen?

Ehelyett elmondhatjuk, hogy a fütyi (szülővárosomban pöcörő) nagyon érzékeny, csak tiszta kézzel nyúlj hozzá, ne érintsd éles, kemény tárggyal (biza, létező dolog), és nem közönség előtt szoktuk az intim részeinket érinteni.

A gyermek korának és érdeklődésének megfelelően beszéljünk a kamaszkori változásokról (már a változások előtt érdemes időnként felvetni a témát és hagyni, hogy a fiunk kérdezzen): szőrösödés, zsíros haj, pattanásos bőr, hang mutálása, magömlés, szexualitás, hogy ne legyen váratlan, félelmetes vagy szégyellni való. Milyen jó, ha apák el tudják mesélni, hogy velük mindez ugyanígy megtörtént- biztos vicces sztorik is előkerülnek az emlékek közül. Mire fiunk belép a kamaszkorba, nagyon valószínű, hogy velünk már nem szívesen beszélget a szexualitásról.

Egy friss felmérés szerint a fiatalok első szexuális élményüket átlagosan 16 évesen szerzik, vagyis kb. 14-18 életév között. Ahhoz, hogy kamasz gyermekünk felelősen, felkészülten teremtsen szexuális kapcsolatot, nem elég 14 évesen elkezdeni beszélgetni róla. A szexualitás érzelmi oldalát a meséken keresztül már 7-8 évesen is érdeklődve hallgatják- kitalálhatunk saját magunk történeteket, hogy ne ott érjen véget a mese, hogy „boldogan éltek amíg meg nem haltak”. Beszéljünk arról, hogy mi minden előzi meg az első érintést és milyen hétköznapi dolgokon múlik az együttélés. A szexuális aktus gyakorlati részletei iránt 10-12 évesen már biztos érdeklődnek a gyerekek, de van aki korábban is. Ne hengereljük le őket túl sok és felnőttes információval, de teremtsünk időt, helyzetet a témának, hogy elkezdődhessen köztünk a beszélgetés. Helyezzünk hangsúlyt a fiúk felelősségére is a nem kívánt foganások és szexuálisan terjedő betegségek kapcsán.

A maszturbációról külön is kell beszélnünk. A fiúk 99% -a rendszeresen maszturbál kamaszként (óvodás és kisiskolás korban is előfordul, de kevesebbeket érint és általában nem rendszeres). Ha szégyenérzete van de hajtja a vágy, igyekszik titokban, gyorsan túl lenni rajta, ez reflexszerűen rögzülhet és korai magömléshez vezethet. Ez azt jelenti, hogy a majdani párkapcsolatában nem tudja szabályozni, hogy mikor élvezzen el, és akár a szeretkezés hangolódó fázisában ejakulál. Ha a szégyenérzetet és a titkolózást kiiktatjuk (a kicsi kortól való nyílt beszélgetésekkel) már sokat tettünk a gyerekünk boldog párkapcsolatáért. Ha igazán nyitott szülők vagyunk, azt is elmondhatjuk a gyerekünknek, hogy a maszturbáció során lehet „edzeni”, növelni az ejakulációig eltelő időt (mikor majdnem csúcsra ér, álljon meg, lassítson…) ezt kamatoztatni fogja a párkapcsolatában és ez az ESZO (elnyújtott szexuális orgazmus) alapja is. E mellett még beszélgethetünk arról, hogy a maszturbáció rendben való, nem fogunk kopogás nélkül a szobájába lépni (soha!), készüljön rá, legyen elég ideje és ismerje meg a testét.

Sok kisfiút érint a fitymaszűkület, ami kapcsán eltérő véleményekkel, hozzáállással találkozhatunk a szakemberek részéről. Van, aki a korai műtéti beavatkozást javasolja, van, aki a türelmet. Utóbbi esetben várhatunk addig, amíg a gyerekünk saját maga képes lesz hátra húzni a bőrt. Érdemes addig hagyni, hogy láthassa az apját fürödni (ha ez az apát nem zavarja), és természetes legyen számára, hogy a férfiak a fitymát hátra húzva megmossák a makkjukat. Amikor már igénye lesz erre, vagy megérti, hogy ez fontos (3-4 éves kor körül), megkérhetjük, hogy meleg vízben ülve próbálja meg ő is. Szappannal, olajjal bekenve a kezét, segíthetjük, hogy a bőr fájdalommentesen hátra csússzon. Akár hosszú hónapok is eltelhetnek, mire teljesen sikerül. Azért nem mi húzogatjuk, mert nem érezzük, ha fáj, és könnyen sérülést, berepedést okozhatunk, ami heggel gyógyulva, tovább szűkíti a fitymát. Ha nehéz türelmesnek lennünk, gondoljunk arra, hogy fiunk jövőbeni szexualitása függ attól, hogy milyen tapasztalatokat szerez a testéről, főként a fütyijéről. Ha erőltetjük, fájdalmat okozunk, rákényszerítjük az akaratunkat, akkor nem tanulja meg, hogy az ő fütyije felől ő dönt.

Abban is támogassuk gyermekünket, hogy annyit mutasson meg a testéből, amennyit akar. Van, aki szégyenlős, és olyan is van, akit felszabadít, ha minél kevesebb a ruha rajta. Az óvodás kor vége felé kialakul egy élettani szemérmesség, ami a családot nem feltétlenül érinti, de ez is személyiségfüggő. Ha a gyerekünk magára zárja a fürdőszoba ajtót- akármilyen kicsi is-, tartsuk tiszteletben, és kopogjunk, ha be akarunk menni, sőt, várjuk meg, hogy eldöntse, benyithatunk-e. Amíg nem tud biztonsággal egyedül lenni a fürdőben, úgyis igényli a segítségünket.

Ha nagyobb gyerek szeretne meztelenkedni, már megérti, hogy ezt csak bizonyos helyeken lehet, máshol pedig nem- erre már kialakult családi mintája is van.

A következő rész a testi-lelki határok és a pornográfia negatív szerepe a szexualitásunkban témákat fogja érinteni.

Szexszülünk – Kisfiúkból lesznek a nagyfiúk – 3. rész

Az előző részben a fiúk testi változásihoz és önmaguk testének megismeréséhez kapcsolódó témákról írtam. Most következzen a testi-lelki határok feltérképezése a szexualitás területén, illetve ennek kapcsán szót ejtek a pornográfia romboló hatásáról is, ami napjainkban – sajnos – nagyon aktuális téma.

Amikor egy gyerek megszületik, nem kérdés, hogy az anyukája mindenki előtt „kicsomagolja”, az egész nagy család gyönyörködik a látványban, meztelen fotó készül róla stb. Ez mind természetes. Ahogy elkezd nőni a gyerekünk ennek a természetességét és a spontaneitását mérlegelnünk kell, határokat kell szabnunk, szokásokat kell kialakítanunk. Sok családban kérdésként merül fel – mi, hogyan normális? Valójában, nincs kész recept. Az adott családra vár a feladat, hogy ezeket a szokásokat kialakítsák, megbeszéljék, hogy mi hogyan jó a család egészének, illetve az összes családtag számára külön-külön. Ha a szülő szégyenlős, ez az övé, ha szeret ruhátlanul lenni otthon, akkor az. Éppígy békén kell hagyni a gyerekeket abban, amilyenek.

Ennél kínosabb, kényesebb terület, hogy a szülő hogyan, meddig, milyen körülmények között érintheti meg a gyereke intim testrészeit, vagy meddig engedheti, hogy a gyermeke az ő intim tesztrészét érintse. Egy képzésen hallottam erre egy jó mondatot: addig van rendben a szülő-gyerek közötti érintés, amíg a szülőnek nem okoz szexuálisan jó érzést. Pl. ha az apával fürdőző gyerek meg akarja érinteni az apja nemi szervét, arra lehet „ezt nem szeretném”-módon reagálni, vagy hagyni úgy, ahogy más testrészünkön megérintjük egymást. Viszont ez semmiképp nem mehet át örömöt adó simogatásba, és nem tehető rendszeressé.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a kisfiúk is megtanulják, hogy mindenki csak engedéllyel érhet a testükhöz. Egyrészt a pedofília veszélye miatt, másrészt így ők is tisztelni fogják mások testi határait. A fiúkat érintő nemi erőszakot – épp úgy, mint a lányok esetében – leggyakrabban ismerős felnőtt követi el, akit a gyermek szeret, tisztel, elfogad. Ha a családban elfogadott, hogy mindenki maga dönti el ki, mikor és hogyan érintheti meg, vagy mennyi ruhában mutatkozik, akkor a gyermek számára szokatlan lesz az a helyzet, amikor vetkőztetni akarja őt egy felnőtt, vagy azt kéri, hogy a gyermek simogassa meg a nemi szervét. A szokatlan helyzetből vagy ki tud menekülni, vagy egyértelmű lesz számára, hogy szóljon róla a szüleinek. Utóbbi azért is nehéz, mert a bántalmazók általában fenyegetéssel bírják titoktartásra az áldozatukat.

Egymás testi határainak tiszteletéhez hozzá tartozik, hogy soha nem okozunk kellemetlen érzést a gyerekünknek: nem ütjük meg, nem csiklandozzuk, amikor nem akarja, nem öleljük és pusziljuk meg, amikor nem szeretné (iskolás fiúknál ez sokszor ciki is). Mi ugyanígy meghúzzuk a saját határainkat – mintát adva ezzel, hogy hogyan lehet kommunikálni, ha számunkra nem esik jól az érintés.

Meg kell tanulnunk, és meg kell tanítanunk az indulatok kezelését. Nem elfogadható, hogy dühből ráüssünk a gyermekünkre, aki gyengébb. Ha azt tanulja meg, hogy az erősebb bánthatja a gyengébbet, férfiként is elfogadhatónak tarthatja, hogy megüsse a párját, vagy szexuális aktusra kényszeríthesse.
Nem elég, ha elmondjuk mi a normális viselkedés, minden alkalommal mintát kell rá adnunk gyakorlatban, és ezt akkor tudjuk megtenni, ha önmagunk megismerésével, múltunk feldolgozásával kialakítjuk azt a felnőtt viszonyulásunkat az élethez, amit elfogadhatónak tartunk. Akit gyerekkorában vertek a szülei, dühében könnyebben odacsap a saját gyerekének. Csak önmagunkon „dolgozva” tudjuk felülírni a rossz családi  mintáinkat.

Végül, de nem utolsó sorban beszélnünk kell a pornográfiáról is – hisz, sajnos, mindenhol jelen van, ez korunk egyik negatív civilizációs hozadéka. A pornográfiával az a gond, hogy kiemeli a tágan értelmezett szexualitásból az aktust, így nem jelenik meg a szexualitás értelme, emberi tényezője, teljessége, szépsége. A nőt eltárgyiasítja, elvész benne a szexualitás összekapcsoló, kiteljesítő ereje. Aki rendszeresen néz pornót, egy idő után annyira megemelkedik a szexuális ingerküszöbe, hogy nem tud vágyat érezni a hétköznapi helyzetben élő, természetes külsejű társa iránt. Persze a partner külsejének megváltoztatása sok iparágat finanszíroz, de az egymásban való elfogadó feloldódás lehetőségét alaposan aláássa.

A hímvessző „elvárt” méretéről is valótlan képet adnak a pornográf tartalmak. A férfiak közötti beszélgetések is gyakran azt sugallják, hogy az igazi férfinak nagy a „szerszáma”. Beszéljünk a fiainknak arról, hogy a hímvessző mérete, formája éppúgy egyéni, mint a női hüvelyé. Ha párkapcsolatban klappolnak a méretek, vagy ha sikerül – a szereteten alapuló kapcsolatban – megtalálni a megfelelő pózokat, módokat arra, hogy eltérő méretű nemi szervvel is örömet tudjunk okozni egymásnak, akkor nem a pénisz méretén múlik a férfiasság. A szeretkezés nem egyenlő a hüvelybe behatoló hímvesszővel!
Amikor kamaszoknak beszélek a szexualitásról azt szoktam mondani, hogy a szeretkezés egyfajta kommunikáció két ember között. Ha az érintésekkel, finomságokkal egymásra reagálunk, és nem egy előre meghatározott forgatókönyvhöz keresünk „szereplőt”, akkor a szexualitás minőségében más lesz. Az előbbihez szeretet-, szerelem-kapcsolat kell, ami hosszú távon visz a boldogság felé.

Ha a gyerekünkre figyelve- és nem ráerőltetve, de elé tárva a saját álláspontunkat- beszélgetünk, megtanítjuk véleményt alkotni és dönteni azokban a helyzetekben, ahol nem leszünk mellette.

Ahhoz, hogy az intim témákban pirulás, tabuk és hazugságok nélkül tudjunk kommunikálni a gyermekünkkel, őszintének kell lennünk önmagunkkal, a párunkkal. A szexualitásról való beszélgetés sokszor nehéz érzelmeket érinthet, vagy kínos témákat feszegethet, de mindez a társadalmunk prüdériájának köszönhető. Ha merünk beszélgetni, gondolkozni, érezni a saját szexualitásunkkal kapcsolatban, ha egymással őszinték vagyunk, tiszteljük egymás határait és véleményét, visszaadhatjuk a szexualitásban rejlő erőt.

Legközelebb – ugyan ezeket a szempontokat sorra véve – a lányokról fogunk „beszélgetni”.